40/38. Csatlakozok Hostelhez, tényleg páratlan napot zárhattunk. A 40/38 a négy film összesített eredményét mutatja, ami kicsit torzíthat, de máshogy nem nagyon tudom leírni. Jobban össze se lehetett volna hozni. Amiről pedig írni fogok, az a Valkűr, illetve Changeling.

Valkűr:

Igen, sikerült berángatnom Hostelt, ahogyan azt egy korábbi postban megígértem. És ahogy megítéltem, ő se nagyon bánta meg. Már az elejétől kezdve nagyon érdekelt, hogy hogyan fogja megoldani Bryan Singer a feszültséget, és mivel fogja majd lekötni a figyelmünket. A végén ugyanezt a kérdést ha feltette volna nekem valaki, egyszerűen nem tudtam volna rá válaszolni. Ez a film egy adrenalinpumpa volt. A top jelenet a bunkerben zajlott, de jócskán jutott az azt követő cselekményekre is izgalom. Emellett a film egy színészolvasztó-tégely is volt. Aki nem olvasta el előre a stáblistát, az jópár meglepetés arccal találkozhatott. A forgatókönyv nagyon igyekszik a történelmi eseményeket pontosan felvázolni (minden tiszteletem az íróknak: Christopher McQuarrie, Nathan Alexander), és a szerelmi szálat sem spilázták túl. Talán a főszereplő karakterét fedi némi homály, de a film nagyon pazar lett a maga műfajában, és nem utolsósorban ez egy 2 órás megemlékezés is az áldozatoknak.  Pont annyit kaptam a filmtől, amennyit vártam, és ennek végső soron nagyon örültem. A film végén elmondják, hogy Stauffenberg felesége akkor halt meg, amikor a filmet elkezdték forgatni. Nagyon örülök, hogy annyi szenvedés árán végül sikerült leforgatni. Bryantől pedig kaphatunk még sok nagy filmet. Grat neki.

Changeling:

Be kell mutatnom? Szerintem nem. Clint Eastwood ha akarna se tudna rossz filmet csinálni. Érdekes jelenség volt, hogy lement a film, és az emberek vagy nem akartak, vagy nem tudtak felállni a székből. Volt bennünk némi aggály, hiszen a film elbújt a Gran Torino mögött, és nem akartunk csalódni a rendezőben. Minden ilyen irányú kétség elmúlt az első fél óra után. Ez a film nemcsak egy dráma, hanem egy hihetetlenül összerakott krimi is. Hátborzongató, ahogy egymásra épülnek az események, és a néző már semmiben se lehet biztos. De nemcsak Clint alkotott maradandót a Changelinggel. Merthogy Jolie ezzel az alakítással végérvényesen beírta a nevét a legnagyobbak közé. Szerintem ezeeszer jobban megérdemelte volna az Oscart, mint Kate Winslet. Persze ez az én véleményem (mi véleményünk). Brad Pitt meg egy mázlista köcsög XD. A gyerek karaktere pedig verseng a legirritálóbb karakter címért. Bár az Australias gyerek után egy felüdülés lehetne, az ember legszívesebben belevágna egy baltát a hátába...

Összesítve azt kell, hogy mondjam, amit nem sokszor fogok: mind a 4 filmet NAGYON ajánljuk mint kikapcsolódás, mint pedig filmrajongói szempontból. Azt hiszem így már érthető az a 40/38.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.